Feldolgozottság

E-archivum

 

Jelzet

Sorozat

Évkör

Elérhetőség

SzfvPL – I.2. – No.117/A-AG

Lélekösszeírások
(Conscriptiones Status Animarum)

1745-1776

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.6.A vol. 1-9.

Anyakönyvi másodpéldányok
(kereszteltek, házasultak, halottak)

1816-1822
(töredékesen 1828-ig)

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.6.A vol. 10-104.

Anyakönyvi másodpéldányok

  • kereszteltek
  • házasultak
  • halottak

1895-1919

díjfizetéshez kötött

 SzfvPL – I.6.B vol. 1-5. Anyakönyvi másodpéldányok
  •     bérmáltak,
  •     szenteltek

 

1779-1832
1777-1792

díjfizetéshez kötött
SzfvPL – VIII.B.1. – No.5903. Karmelita rend skapulárétársulata 1689-1780 díjfizetéshez kötött
SzfvPL – VIII.B.2. – No.5904.

Ferences rend

  • kongregációs iratok
  • harmadrendi iratok

 

1702-1781
1736-1782

díjfizetéshez kötött
SzfvPL – IX.7.A – C.1-27.

Katafalk címerek gyűjteménye

1804-1939

díjfizetéshez kötött

 


 

A forrástípusokról

Lélekösszeírások

Ezen iratok még a fehérvári püspökség felállítása előtt keletkeztek. A veszprémi püspök rendeletére a helyi plébánosok készíttetettek házról-házra járva népesség-összeírásokat. Ezek javarészt az egyházmegye állapotáról készített, Rómába küldött püspöki összegző jelentések előmunkálataiként születtek, így többségük az 1745., 1757., 1769. illetve 1771. évből mutat egy-egy pillanatfelvételt a plébániák híveiről. Az irategyüttest Séllyei Nagy Ignác, az első fehérvári püspök – korábbi veszprémi aulista – hozta magával Székesfehérvárra 1777-ben, hogy egyházmegye-építő munkáját megkönnyítse.

A forrástípus az esetek döntő többségében 1771-ig alkalmazható családfakutatásra, utána fokozatosan statisztikává silányul. Ezért 1771-ig valamennyi őrizetünkben lévő összeírást közöljük, míg 1772-1776 csak a névanyagot is tartalmazókat.
A kezelhetőség érdekében az összeírásokat plébániánként csoportosítva közöljük, és mellékelünk egy táblázatot arról, hogy mely községekben mely években készült összeírás. Az egyes képfájlok elnevezése az eredeti jelzeteken kívül tartalmazzák az összeírások készítésének évét is. (17XX, ill. 17XY jelölések a Veszprémből „bizonytalan időben keletkezett”-ként érkezett összeírások két különböző csomóját jelölik.)

Anyakönyvi másodpéldányok – kereszteltek, házasultak, megholtak

Az székesfehérvári egyházmegyében Vurum József püspök rendeletére 1816-tól készültek egy-egy tárgyév végén a keresztelési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzésekről másolatok. 1827-től törvényi felhatalmazás alapján a vármegyei hatóságok gyűjtötték be a ezeket. Csak a polgári anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) után keletkezett másodpéldányok kezelése szállt ismét az egyházmegyére.

A másodpéldányok sajátossága, hogy az eredeti anyakönyv esetleges későbbi bejegyzéseit (pl. törvényesítés, névváltoztatás) már nem tartalmazza.

Az eredeti állomány köteteiben általában évenként, s azon belül plébániánként rendezve találhatók a bejegyzések. A kutatás megkönnyítése érdekében:

  • a digitális másolatokat az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák, a korabeli írásmód(ok)at zárójelben tüntettük fel és/vagy a fájlnevekben őriztük meg;
  • az 1895 utáni állományt anyakönyvi típusok szerint bontottuk;
  • szükség esetén időben is tagoltuk.

Az állomány:

  • 1816-1822 közt csaknem hiánytalannak tekinthető (Ercsi 1817-es bejegyzései nincsenek meg);
  • 1823-1828 között azonban erősen töredékes. Meglehetősen esetleges, hogy milyen másolat készült el, illetve maradt fenn. Az ezeket tartalmazó tartalomjegyzéket mellékeljük.
  • 1895 után az állomány teljesnek mondható. (Füle, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Ráckeresztúr, Tinnye esetében a feltárt minimális hiányokat az eredeti anyakönyvek segítségével pótoltuk, amelyre a fáljnevekben megtalálható „orig” részlet utal.) A házasultak anyakönyveiben több helyen vannak 1895 utolsó hónapjaira, vagy az első világháború egyes esztendeire vonatkozóan hiányzó évkörök – de legjobb tudásunk szerint e plébániákon az adott időben nem is történt szentség-kiszolgáltatás.

Anyakönyvi másodpéldányok – bérmálási anyakönyvek

Bérmálásra a 18.-19. század fordulóján sokkal ritkábban került sor, mint manapság.

A székesegyházban csaknem minden esztendő pünkösdjén volt bérmálás. Séllyei Nagy Ignác 1778-ban végigvizitálta az egyházmegyét, melynek során bérmálásokat is végzett – ezek adatai azonban a Canonia Visitatio-k jegyzőkönyveiben találhatóak meg, nem ebben a kötetsorozatban. Később ő, illetve Milassin Mikós már csak kisebb vidéki bérmakörutakat tett. Vurum József 1817-1818 folyamán csaknem az egész egyházmegyét bejárta. Szutsits Pál Mátyás 1829-ben 32 plébánián fordult meg. Mindketten a plébániák kánoni vizsgálatával (Canonica Visitatio) kötötték össze bérmakörútjaikat. Horváth János – aki székfoglalásának elhúzódása és pozsonyi országgyűlési elfoglaltságai miatt alig egy esztendeig volt ténylegesen Székesfehérváron – 1832-ben keresett fel 5 plébániát.

A bérmaanyakönyvek minden esetben tartalmazzák a bérmálkozó nevét, választott bérmanevét, életkorát, lakhelyét és bérmaszülőjének nevét. Ritkábban szüleinek neve és származási helye is felbukkan az adatsorokban.

Az 1. kötet vége ordinációs könyvként is funkcionált: 1777-től 1792-ig rögzíti a papszentelések adatait.

A jelek szerint az 1. kötetben közölt bérmajegyzék nem tekinthető teljesnek. Az 5. kötet ugyanis tartalmazza az 1793. évben megbérmáltak felsorolásának piszkozatai példányait – ám itt két olyan településre vonatkozó jegyzék is található, amely az 1. kötetben lévő tisztázatban valamilyen okból nem szerepelt.

A kutatás megkönnyítése érdekében az öt kötetből származó másolatokat:

  • az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák (a korabeli írásmódot zárójelben tüntettük fel);
  • s időben is tagolva vannak.

Szerzetesrendek irataiból

A barokk Székesfehérvár vallási éltében nagy szerepet játszott a városban megtelepülő három szerzetesrend: a jezsuita, a ferences és a karmelita közösség. Levéltárunkban fennmaradt irataikból olyan névjegyzékeket közlünk, amelyek segítenek társadalmi beágyazottságukat megvilágítani. A karmelita skapulárétársulat, a ferencesek által vezetett Szent Szeráf Kongregáció, valamint a ferences harmadrend tagnyilvántartása érhető el itt. 

Katafalk címerek

A katafalk címerfestmények a főúri és főpapi halotti reprezentáció részei voltak. Elsődleges funkciójuk szerint a gyászistentiszteleteken és a temetéseken jelenítették meg az elhunytat; de emlékének megőrzését is szolgálhatták. E festmények az elhalálozás után többnyire sietve készültek. Ennek következményeképp csak ritkán beszélhetünk művészi kidolgozottságról, és gyakorta maguk az ábrázolások is pontatlanok: akár kisebb elemeiket, akár színezésüket tekintve.

Levéltárunk e sorozatba illesztve őrzött meg olyan uralkodói címerfestményeket is (C.1., C2., C.14.), amelyek szemléltető anyagként készülhettek 1848 decembere – III. Béla és felesége sírjának feltárása – után. E képek vagy valószínűséggel a székesfehérvári ciszterci gimnáziumhoz, vagy Pauer János püspök valamelyik ásatásokról szóló akadémiai előadásához köthetőek.

A címerek szöveges leírása mellékelten érhető el.