Feldolgozottság

E-archivum

 

Jelzet

Sorozat

Évkör

Elérhetőség

SzfvPL – I.1. – A. No.5901; 5060

B. No.5071

C. No.5882
Archivum Vetus:

Acta Ecclesiae Albaregalensis

Protocollum Intimatorum

Protocollum Functionum

Episcopalium
1777-1827

1777-1816

1790-1889
díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.2. – No.117/A-AG

Lélekösszeírások

(Conscriptiones Status Animarum)

1745-1776

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.2. Iktatókönyvek 1939-1945 díjmentes
SzfvPL – I.2. – No.5908 Névtárak 1896-1988 díjmentes

SzfvPL – I.6.A vol. 1-9.

Anyakönyvi másodpéldányok

(kereszteltek, házasultak, halottak)

1816-1822

(töredékesen 1828-ig)

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.6.A vol. 10-203.

Anyakönyvi másodpéldányok

  • kereszteltek
  • házasultak
  • halottak

1895-1923

1895-1948

1895-1948

díjfizetéshez kötött

 SzfvPL – I.6.B vol. 1-5. Anyakönyvi másodpéldányok
  •     bérmáltak,
  •     szenteltek

 

1779-1832

1777-1792

díjfizetéshez kötött
SzfvPL – III.1. – CD

A tásaskáptalan gazdasági összeírásai

  • dézsmajegyzékek
    • Fejér megye
    • Simontornya
    • Balaton-felvidék
  • birtokigazgatási iratok
    • Sárkeresztúr

 

1728-1769

1729

1769-1773

1730-1774

díjfizetéshez kötött
SzfvPL – VI.B.I.1. – No.5068. Fehérvári esperesi protocollum 1737-1777 díjfizetéshez kötött
SzfvPL – VIII.B.1. – No.5903. Karmelita rend skapulárétársulata 1689-1780 díjfizetéshez kötött
SzfvPL – VIII.B.2. – No.5904.

Ferences rend

  • kongregációs iratok
  • harmadrendi iratok

 

1702-1781

1736-1782

díjfizetéshez kötött
SzfvPL – IX.7.A – C.1-27.

Katafalk címerek gyűjteménye

1804-1939

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – IX.11. Egyházmegye-történeti digitális iratgyűjtemény / eredeti anyakönyvek* 1716-1993* díjfizetéshez kötött

* Részletes leírásukat lásd az oldal alsó részén.


 

A forrástípusokról

Archivum Vetus (Régi Levéltár)

Az 1777-ben felállított püspökség korai iratkezelését elsősorban a fontosnak tekintett iratok kötetbe másolása jelentette. Több kötetsorozat indult el: az Acta Ecclesiae Albaregalensis kötetei az egyházmegye belső életét meghatározó iratokat; míg a Protocollum Intimatorum… sorozat a kormányszervektől érkező rendeleteket tartalmazta
elsősorban. Utóbbi utolsó kötetei (Extractus Intimatorum) ügyviteli segédletnek tekinthetőek. Milassin Miklós korától a püspöki ténykedésekről a szertartó vezetett úgynevezett funkciós naplót.

A harmadik püspök, Vurum József iratkezelési reformja következtében 1816-ban e sorozatok megszakadtak. Az AEA folytatásával 1826-1827-ben kísérleteztek még; a funkciós naplókat pedig 1821-től újra vezették Pauer János püspök haláláig (1889).

Lélekösszeírások

Ezen iratok még a fehérvári püspökség felállítása előtt keletkeztek. A
veszprémi püspök rendeletére a helyi plébánosok készíttetettek házról-házra járva népesség-összeírásokat. Ezek javarészt az egyházmegye
állapotáról készített, Rómába küldött püspöki összegző jelentések előmunkálataiként születtek, így többségük az 1745., 1757., 1769. illetve 1771. évből mutat egy-egy pillanatfelvételt a plébániák híveiről. Az irategyüttest Séllyei Nagy Ignác, az első fehérvári püspök –
korábbi veszprémi aulista – hozta magával Székesfehérvárra 1777-ben, hogy egyházmegye-építő munkáját megkönnyítse.

A forrástípus az esetek döntő többségében 1771-ig alkalmazható családfakutatásra, utána fokozatosan statisztikává silányul. Ezért 1771-ig valamennyi őrizetünkben lévő összeírást közöljük, míg 1772-1776 csak a névanyagot is tartalmazókat.

A kezelhetőség érdekében az összeírásokat plébániánként csoportosítva közöljük, és mellékelünk egy táblázatot
arról, hogy mely községekben mely években készült összeírás. Az egyes képfájlok elnevezése az eredeti jelzeteken kívül tartalmazzák az összeírások készítésének évét is. (17XX, ill. 17XY jelölések a Veszprémből „bizonytalan időben keletkezett”-ként érkezett összeírások két különböző csomóját jelölik.)

Anyakönyvi másodpéldányok – kereszteltek, házasultak, megholtak

Az székesfehérvári egyházmegyében Vurum József püspök rendeletére 1816-tól készültek egy-egy tárgyév végén a keresztelési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzésekről másolatok. 1827-től törvényi felhatalmazás alapján a vármegyei hatóságok gyűjtötték be a ezeket. Csak
a polgári anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) után keletkezett másodpéldányok kezelése szállt ismét az egyházmegyére.

A másodpéldányok sajátossága, hogy az eredeti anyakönyv esetleges későbbi bejegyzéseit (pl. törvényesítés, névváltoztatás) már nem tartalmazza.

Az eredeti állomány köteteiben általában évenként, s azon belül plébániánként rendezve találhatók a bejegyzések. A kutatás megkönnyítése
érdekében:

  • a digitális másolatokat az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák, a korabeli írásmód(ok)at zárójelben tüntettük fel és/vagy a fájlnevekben őriztük meg;
  • az 1895 utáni állományt anyakönyvi típusok szerint bontottuk;
  • szükség esetén időben is tagoltuk.

Az állomány:

  • 1816-1822 közt csaknem hiánytalannak tekinthető (Ercsi 1817-es bejegyzései nincsenek meg);
  • 1823-1828 között azonban erősen töredékes. Meglehetősen esetleges, hogy milyen másolat készült el, illetve maradt fenn. Az ezeket tartalmazó tartalomjegyzéket mellékeljük.
  • 1895 után az állomány teljesnek mondható. (Füle, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Ráckeresztúr, Tinnye esetében a feltárt minimális hiányokat az eredeti anyakönyvek segítségével pótoltuk, amelyre a fáljnevekben megtalálható „orig” részlet utal.) A házasultak anyakönyveiben több helyen vannak 1895 utolsó hónapjaira, vagy az első világháború egyes esztendeire vonatkozóan hiányzó évkörök – de legjobb tudásunk szerint e plébániákon az adott időben nem is történt szentség-kiszolgáltatás.

Anyakönyvi másodpéldányok – bérmálási anyakönyvek

Bérmálásra a 18.-19. század fordulóján sokkal ritkábban került sor, mint manapság.

A székesegyházban csaknem minden esztendő pünkösdjén volt bérmálás. Séllyei Nagy Ignác 1778-ban végigvizitálta az egyházmegyét, melynek során bérmálásokat is végzett – ezek adatai azonban a Canonia Visitatio-k jegyzőkönyveiben találhatóak meg, nem ebben a kötetsorozatban. Később ő, illetve Milassin Mikós már csak kisebb vidéki
bérmakörutakat tett. Vurum József 1817-1818 folyamán csaknem az egész egyházmegyét bejárta. Szutsits Pál Mátyás 1829-ben 32 plébánián fordult meg. Mindketten a plébániák kánoni vizsgálatával (Canonica Visitatio) kötötték össze bérmakörútjaikat. Horváth János – aki székfoglalásának elhúzódása és pozsonyi országgyűlési elfoglaltságai miatt alig egy esztendeig volt ténylegesen Székesfehérváron – 1832-ben keresett fel 5 plébániát.

A bérmaanyakönyvek minden esetben tartalmazzák a bérmálkozó nevét, választott bérmanevét, életkorát, lakhelyét és bérmaszülőjének nevét. Ritkábban szüleinek neve és származási helye is felbukkan az adatsorokban.

Az 1. kötet vége ordinációs könyvként is funkcionált: 1777-től 1792-ig rögzíti a papszentelések adatait.

A jelek szerint az 1. kötetben közölt bérmajegyzék nem tekinthető teljesnek. Az 5. kötet ugyanis tartalmazza az 1793. évben megbérmáltak felsorolásának piszkozatai példányait – ám itt két olyan településre vonatkozó jegyzék is található, amely az 1. kötetben lévő tisztázatban valamilyen okból nem szerepelt.

A kutatás megkönnyítése érdekében az öt kötetből származó másolatokat:

  • az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák (a korabeli írásmódot zárójelben tüntettük fel);
  • s időben is tagolva vannak.

A társaskáptalan gazdasági irataiból

A középkori eredetű székesfehérvári társaskáptalan a 18. században igyekezett régi jogait és bevételeit visszaszerezni.

A birtokigazgatás során született gazdasági összeírásokat közlünk Sárkeresztúrról, amelyek elsőrangú helytörténeti források.

Az egyházi adót (decima, dézsma) is a társaskáptalan szedhette be Fejér vármegye területéről hosszabb; Simontornya, illetve Akali, Dörgicse, Lovas és Kékkút településekről rövidebb ideig.

A Fejér megyei összeírások közlése az iratanyag rendjét követi, amely
járásonként, azon belül terménytípusonként halad – Felső Járás területére esett: Bodajk, Csákberény, Csákvár, Csór, [Fehérvár]Csurgó, Inota, Iszkaszentgyörgy, Magyaralmás, Moha, Mór, Pákozd, Pátka, [Sár]Keresztes, Seregélyes, Sukoró, Velence, Zámoly. Az Alsó Járás területén volt található: Aba, Cece, Füle, Káloz, Lovasberény, Nadap, [Nádasd]Ladány, Polgárdi, [Puszta]Egres, [Sár]Kiskeszi, [Sár]Szentmihály, Seregélyes, Soponya, [Szabad]Battyán, Vajta. (1728-ban
még nem következetes a községek járási besorolása, 1764-ben közös leírás született.) Egy külön csomóban található iszkaszentgyörgyi bordézsmát logikus helyére illesztettük be.

Az egykori átadási nyugtákat külön közöljük.

Esperesi iratokból

A veszprémi egyházmegye fehérvári esperesei – 1737-től Drávecz József, 1755-től Horváth Pál – által vezetett kötet az egyik legjelentősebb forrásunk a terület egyházi állapotáról a fehérvári püspökség felállítását megelőző időkből.

Szerzetesrendek irataiból

A barokk Székesfehérvár vallási éltében nagy szerepet játszott a városban megtelepülő három szerzetesrend: a jezsuita, a ferences és a karmelita közösség. Levéltárunkban fennmaradt irataikból olyan névjegyzékeket közlünk, amelyek segítenek társadalmi beágyazottságukat megvilágítani. A karmelita skapulárétársulat, a ferencesek által vezetett Szent Szeráf Kongregáció, valamint a ferences harmadrend tagnyilvántartása érhető el itt. 

Katafalk címerek

A katafalk címerfestmények a főúri és főpapi halotti reprezentáció részei voltak. Elsődleges funkciójuk szerint a gyászistentiszteleteken és a temetéseken jelenítették meg az elhunytat; de emlékének megőrzését is szolgálhatták. E festmények az elhalálozás után többnyire sietve készültek. Ennek következményeképp csak ritkán beszélhetünk művészi kidolgozottságról, és gyakorta maguk az ábrázolások is pontatlanok: akár
kisebb elemeiket, akár színezésüket tekintve.

Levéltárunk e sorozatba illesztve őrzött meg olyan uralkodói címerfestményeket is (C.1., C2., C.14.), amelyek szemléltető anyagként készülhettek 1848 decembere – III. Béla és felesége sírjának feltárása –
után. E képek nagy valószínűséggel Pauer János püspök valamelyik ásatásokról szóló akadémiai előadásához köthetőek.

A címerek szöveges leírása mellékelten érhető el.

Eredeti anyakönyvek

Elsődleges célunk az 1993-as egyházmegyei határrendezés során hozzánk
került plébániák anyakönyveinek közzététele, de immár néhány törzsterületnek számító plébánia anyaga is elérhető lett. A kötetek eltérő évhatárai, a történelmi iratpusztulás és az utólagos bejegyzésekhez kötődő kutatási korlátozások miatt eltér a közzétehető adatok köre.

Plébánia

Kereszteltek

Házasultak

Megholtak

Megjegyzés

Bakonykúti

1760-1895

1760-1948

1762-1908


Balinka

1796-1806

1816-1821

1829-1898

1796-1806

1816-1821

1829-1898

1797-1807

1816-1821

1829-1993

1816-1830: Másodpéldányból részlegesen visszapótolt
kötetek.

Bodajk

1734-1895

1733-1948

1734-1897


Bodajk-Fehérvárcsurgó filia

1766-1852

1766-1852

1766-1852


Budajenő

1716-1830

1895-1913

 

1716-1779

1859-1873

1895-1943

1716-1779

1894-1933

1938-1965

 

1945-ben nagyarányú volt az iratpusztulás. A megmaradt anyagon
kívül csak az egykorú másolatok alapján kézírással
visszapótolt köteteket közöljük, a vármegyei másodlatok
fénymásolatait nem.

Budaörs

1738-1906

1738-1937

1738-1988

 

Csókakő

1788-1829

1837-1905

1788-1929

1788-1906


Dég

1764-1784

1789-1903

1776-1786

1789-1934

1778-1784

1789-1926

 

Enying

1770-1908

1770-1936

1770-1984

 

Füle

1749-1914

1749-1943

1749-1914*

*Feltűnően hiányos 1754-1771 között

Isztimér

1753-1899

1753-1909

1753-1829

1853-1910


Kecskéd

1744-1886

1751-1931

1749-1926

 

Környe

1746-1885

1746-1927

1814-1936

 

Lajoskomárom

1846-1892

1847-1929

1846-1942

 

Lepsény

1825-1914*

1826-1892*

1895-1943

1825-1912*

* Másodpéldányból részlegesen visszapótolt kötetek.
Hiányzó évkörök: 1827, 1846, 1854, 1860-1861, 1865-1866,
1871, 1884.

Megholtak 1913-1944 – hiány.

Magyaralmás

1760-1849

1853-1895

1760-1849

1853-1944

1760-1849

1853-1909

1832-1849: Másodpéldányból visszapótolt kötetek.

Mezőkomárom

1724-1741

1824-1894

1724-1740

1839-1852

1887-1935

1724-1740

1839-1852

1882-1977

Nagyarányú iratpusztulás.

Mezőszilas

1935-1943

1935-1978

1935-1943 közt másodpéldányból visszapótolt adatok.

Oroszlány

1952-1969

 

Szabadhídvég

1947-1966

 

Tatabánya – Alsó és Felsőgalla

1742-1789

1742-1789

1750-1789

 

Tatabánya-Alsógalla

1790-1900

1801-1903

1790-1800

1807-1941

 

Tatabánya-Bánhida

1719-1731

1736-1760

1770-1910

1732-1933

1716-1719

1736-1959

 

Tatabánya-Felsőgalla

1742-1918

1790-1938

1790-1933

1966-1983

Megholtak 1933-1965 – hiány.

Várgesztes

1851-1908

1850-1950

 

Vértessomló

1787-1872

1788-1919

1787-1990

 

Vértesszőlős filia

1852-1867

Elkülönülő rész Bánhida anyakönyvében.

Az 1993-ban egyházmegyénkhez került plébániák közül még nem érhető el
Bokod, Dad, Tatabánya-Óváros és Vértesszőlős anyaga. Tatabánya-VI. és VII. telep esetében teljes kötetek közlésének egyelőre törvényi akadályai vannak.

magyar