Feldolgozottság

E-archivum

Jelzet

Sorozat

Évkör

Elérhetőség

SzfvPL – I.6.A vol. 1-9.

Anyakönyvi másodpéldányok
(kereszteltek, házasultak, halottak)

1816-1822
(töredékesen 1828-ig)

díjfizetéshez kötött

SzfvPL – I.6.A vol. 10-104.

Anyakönyvi másodpéldányok

  • kereszteltek
  • házasultak
  • halottak

1895-1918

díjfizetéshez kötött

 SzfvPL – I.6.B vol. 1-5. Anyakönyvi másodpéldányok
  •     bérmáltak,
  •     szenteltek

 

1779-1832
1777-1792

díjfizetéshez kötött

A forrástípusokról

Anyakönyvi másodpéldányok – kereszteltek, házasultak, megholtak

Az székesfehérvári egyházmegyében Vurum József püspök rendeletére 1816-tól készültek egy-egy tárgyév végén a keresztelési, házassági és halotti anyakönyvi bejegyzésekről másolatok. 1827-től törvényi felhatalmazás alapján a vármegyei hatóságok gyűjtötték be a ezeket. Csak a polgári anyakönyvezés bevezetése (1895. október 1.) után keletkezett másodpéldányok kezelése szállt ismét az egyházmegyére.

A másodpéldányok sajátossága, hogy az eredeti anyakönyv esetleges későbbi bejegyzéseit (pl. törvényesítés, névváltoztatás) már nem tartalmazza.

Az eredeti állomány köteteiben általában évenként, s azon belül plébániánként rendezve találhatók a bejegyzések. A kutatás megkönnyítése érdekében:

  • a digitális másolatokat az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • E mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák, a korabeli írásmód(ok)at zárójelben tüntettük fel és a fájlnevekben őriztük meg;
  • az 1895 utáni állományt anyakönyvi típusok szerint bontottuk;
  • szükség esetén időben is tagoltuk.

Az állomány:

  • 1816-1822 közt csaknem hiánytalannak tekinthető (Ercsi 1817-es bejegyzései nincsenek meg);
  • 1823-1828 között azonban erősen töredékes. Meglehetősen esetleges hogy milyen másolat készült el, illetve maradt fenn. Az ezeket tartalmazó tartalomjegyzéket mellékeljük.
  • 1895 után az állomány teljesnek mondható. (Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Ráckeresztúr, Tinnye esetében a feltárt minimális hiányokat az eredeti anyakönyvek segítségével pótoltuk.) A házasultak anyakönyveiben több helyen vannak 1895 utolsó hónapjaira, vagy az első világháború egyes esztendeire vonatkozóan hiányzó évkörök – de legjobb tudásunk szerint e plébániákon az adott időben nem is történt szentség-kiszolgáltatás.

Anyakönyvi másodpéldányok – bérmálási anyakönyvek

Bérmálásra a 18.-19. század fordulóján sokkal ritkábban került sor, mint manapság.

A székesegyházban csaknem minden esztendő pünkösdjén volt bérmálás. Séllyei Nagy Ignác 1778-ban végigvizitálta az egyházmegyét, melynek során bérmálásokat is végzett – ezek adatai azonban a Canonia Visitatio-k jegyzőkönyveiben találhatóak meg, nem ebben a kötetsorozatban. Később ő, illetve Milassin Mikós már csak kisebb vidéki bérmakörutakat tett. Vurum József 1817-1818 folyamán csaknem az egész egyházmegyét bejárta. Szutsits Pál Mátyás 1829-ben 32 plébánián fordult meg. Mindketten a plébániák kánoni vizsgálatával (Canonica Visitatio) kötötték össze bérmakörútjakat. Horváth János – aki székfoglalásának elhúzódása és pozsonyi országgyűlési elfoglaltságai miatt alig egy esztendeig volt ténylegesen Székesfehérváron – 1832-ben keresett fel 5 plébániát.

A bérmaanyakönyvek minden esetben tartalmazzák a bérmálkozó nevét, választott bérmanevét, életkorát, lakhelyét és bérmaszülőjének nevét. Ritkábban szüleinek neve és származási helye is felbukkan az adatsorokban.

Az 1. kötet vége ordinációs könyvként is funkcionált: 1777-től 1792-ig rögzíti a papszentelések adatait.

A jelek szerint az 1. kötetben közölt bérmajegyzék nem teljesek. Az 5. kötet ugyanis tartalmazza az 1793. évben megbérmáltak felsorolásának piszkozatai példányait – ám itt két olyan településre vonatkozó jegyzék is található, amely az 1. kötetben lévő tisztázatban valamilyen okból nem szerepelt.

A kutatás megkönnyítése érdekében az öt kötetből származó másolatokat:

  • az egyes plébániák mappáiba soroltuk be;
  • e mappák a mai plébánianeveket tartalmazzák (a korabeli írásmódot zárójelben tüntettük fel);
  • a időben is tagolva vannak.