A Székesfehérvári Egyházmegye 1777-ben jött létre a Dunántúl északkeleti részén. Területe korábban a veszprémi püspökséghez tartozott.

Az egyházmegye levéltárának törzsanyagát a püspökség egyházkormányzati iratanyaga adja. Ez a kezdeti időkben protocollumokat jelent, melybe az ügyviteli iratokat bemásolták. 1816-tól ezt egy sajátos iratkezelési rend váltotta fel, amely lényegében a mai napig érvényben van. Az akták tartalmuk szerint kaptak levéltári számot; e szerint nyernek elhelyezést. Ez az iratkezelési rend feleslegessé tette mutatókönyv vezetését. Az 1930-as években Kuthy István végzett levéltár-rendezési munkálatokat: felszámolta az előző évtizedek pontatlanságait és keveredéseit, modernizálta a levéltári számok rendszerét. Legjelentősebb tette azonban az, hogy kiválogatta és elkülönítette az iskolai iratokat (scholaria) a kezelhetetlenné duzzadó plébániai vonatkozású aktáktól.

Elkülönül a törzsanyagtól a püspökség belső gazdálkodási ügyeire, javadalmaira, birtokaira vonatkozó gazdasági levéltár, valamint az egyházjogi okokból csak különleges esetben kutatható szentszéki iratanyag.

A püspöki levéltár igyekszik begyűjteni és megőrizni az egyházmegye területén egykor működött egyházi intézmények saját iratanyagát is. Legjelentősebb ilyen elkülönülő provinenciájú anyagunk a székesfehérvári társaskáptalan levéltára; amely a Szent István által alapított, 1776-ban megszűnt kiváltságos prépostság török kor utáni gazdasági iratanyagát őrzi. A levéltár által kezelt iratokról fondjegyzékünkből tájékozódhat.

Kutatás a levéltár iratanyagában